Kategória: Futás, Korán kelés, Motivation, Szokás, edzés | Címkék: élet, én, baby steps, célok, edzés, Futás, kelés, korán, pest, reggel, szokások
Izomláz, különböző helyeken. Jó érzés mégis, valahogy így kerek az élet – érzem, ahogy a rég lerakódott szemetet üríti a testem… persze ezt lehet, hogy csak behaluzom. 
freegyes kedvéért egy mondatban: a pályán futottam ma, s láttam, egy csík kivételével mindenhol megmaradt a hótakaró, kedvére gyönyörködhetne hát benne bármelyik hajnalban-várost-járó, hót-akaró.
A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy a tegnap óta levetett pólómra a város úgy válaszoljon, hogy hat fokkal hidegebben ébred. Mármint amikor én felkeltem, a város még javában aludt, én voltam csak ébren, mindenesetre a hőmérő -6 -ot mutatott. A pólót azért elhagytam, gondoltam: próba cseresznye, és még így is elég melegem lett a végére (biztos jön a tavasz 
). Pályán futottam – tök egyedül. Megvan ilyenkor a varázsa, hogy az egészet befedi a hó és csak egy vékony ‘futósáv’ van szabadon… ha többen lettünk volna, tuti mindenkit akadályoztam volna, így viszont volt időm bemelegíteni az ólom gyanánt magam után vonszolt lábaimat. Ó, a jó öreg izomláz… már hiányoztál.
Kategória: Evés, Korán kelés, Motivation, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, étrend, baby steps, célok, diéta, edzés, fogyás, gondolatok, kelés, kihagyás, korán, meditáció, pest, reggel, szünet, szokások, todo
Új élet, új félév. Ilyenkor mindig hatalmas a feltöltődés. Megállok az életem mellett és jól szemügyre veszem. Leírom az összes észrevételemet, mindent, amit fontosnak tartok. Leírom, hogy mik azok a dolgok, amik jelen vannak benne, ezek közül mik azok, amiket megtartanék és mik azok, amiket elhagynék. Hogy van-e olyan dolog, amivel kibővíteném. Mindent.
Ilyenkor fogok egy jó nagy lapot és elkezdem a gondolataimat gombócról gombócra felrajzolni rá, majd összekötöm őket és látom, hogy hogy néz ki az agyam madártávlatból. Ezt eddig legalább félévenként megcsináltam és mindig láttam, hogy mi az, amire oda kell figyelnem. Természetesen – mivel én is ember vagyok – mindig elméreteztem a dolgot és soha nem vettem figyelembe (mondjuk úgy, ignoráltam kényelmességből – hiszen a komfortzónámon kívül estek – ) a váratlan összetevőket. Soha nem álltam meg elég időnként ránézni a gépezetre, hogy jól működik-e és így félév végén mindig nagy generálra van szükség. Idén nem. Az eddig felgyülemlett tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a félév olyan erőfeszítéseket kíván majd tőlem, amik fontosak és próbára teszik majd minden akaraterőmet. Tudom, hogy képes vagyok véghez vinni azokat a dolgokat, amik várnak rám, ráadásul anélkül, hogy kompromisszumokat kötnék… nem szeretem a kompromisszumokat. Tudom, hogy ha van elég energiám egy teendő elvégzéséhez, akkor azt meg tudom csinálni minőségien. És itt a probléma:
Nem élhetek fél éven keresztül kávén és energiaitalon.
Nyilván senki sem élne túl egy folyamatosan túlfeszített félévet. Valahol a felénél a húr elpattanna és akkor nem jó dolgok történnének, úgyhogy terv kell. Most kell haditerv, amíg még nyugi van. Kezdjük hát az elején:
Energiára van szükségem. Honnan leszek mindig friss és üde? Hát úgy, hogy az élet alapvető építőkövei a helyükön lesznek. Meg kell találni az egyensúlyt, a megfelelő pihenésmennyiséget és mindent. Ha eleget mozgok és úgy eszek, ahogy kell, akkor gond nem lehet. Erre már lehet építkezni.
Sport:
A sport nagyon fontos. Már többször nekiugrottam a témának és mindig ugyanazt tapasztalom: teher alatt nő a pálma. Minél többet és rendszeresebben mozgok, annál több energiám van a nap többi részére. Ráadásul az egész valahogy rendszert visz az ember életébe, ahova hozzá lehet csatolni egy csomó fontos más cselekvést. Ezen kívül a sport akaraterőt épít, meg jellemet. Szeretnék akaraterős meg jellemes lenni. Azok olyan jó erények.
Táplálkozás:
Ahogy a tea egy csészényi élet, úgy az étel az emberi gépezet fontos üzemanyaga. Ha szar kajákat eszel, rövid úton elkezd a gépezet pöfékelni és a végén leáll, vagy legalábbis időlegesen felmondja a szolgálatot. De komolyan. Én nem vagyok egy szakértő, de sejtem, hogy kábé egymillió helyen el lehet rontani. Ha túl sok a szénhidrát, meg ha túl sok a kalória, akkor elhízol mint az állat. Ha túlságosan ilyen kaját eszel, akkor szanaszéttörnek a csontjaid, ha meg emilyeneket, akkor meg lerakódik valami az ereid falára és szívrohamot kapsz. De mindenek felett: fáradt leszel és ingerlékeny, ami mint egy gonosz mókuskerék – egy adósságspirál a saját testeddel szemben – beszippant és végül nem végzel jó munkát, nem végzel időben, nem lesz időd normális kaját enni és csak még ingerültebb leszel. Nem jó íígy, muszáj időt szakítani a normális táplálkozásra.
Lelki egyensúly:
Alapvetően békés jószág vagyok, így nehezen hoznak ki a sodromból, persze így is vannak kritikus pillanatok. És ezek a kritikus pillanatok bizony nagyon sok energiát elszívnak, főleg, ha ténylegesen felhúzom magam rajtuk. Nem szabad. Ez az egyik dolog, amire oda fogok figyelni (nem fordítani túl sok energiát feleslegesen a másik pszichikai megkínzására és a megkínzódásra), a másik pedig – ahogy a király mondta a Sárkány és Papucsban: “Ki zavar minket a lelki épülés óráiban”, amikor a lovagokkal ittak – nem más, mint a szocializálódás. Nagyon olyan ember vagyok, aki képes magába fordulni, ha nincs kielégítve a kis szociális igénye: ergó nincs a barátaival, nem néz elég sorozatot, nem barátnőz eleget, vagy legalábbis nem elégséges minőségben. A kevés szociális érintkezés rendkívüli mértékben bele tud rondítani a bárminemű konstruktivitásba, úgyhogy fontosnak tartom.
Triggerelhetőség:
Ez is fontos. Ha van energiám valamire, akkor hajlamos vagyok azt az energiát jelentéktelenebb dolgokra pazarolni. Úgyhogy kifejlesztés alatt van egy működő öntriggerelő rendszer (majd összekötöm ezzel, erre meg még majd öntök egy kis benzint, hogy belobbanjon), ami majd a segítségemre lehet a pillanatnyi fókusz megtartásában.
Megfelelő mennyiségű pihenés:
Már egy korábbi posztomban írtam, hogy milyen fontos is a szüneteknek megfelelő mennyisége és minősége. Úgyhogy mostantól beosztom a napomat úgy, hogy legyen benne megfelelő mennyiségű és minőségű rövid kis szünet, ami új erőt ad a következő konstruktív fél-egy órához. Ha működik, akkor ezt is megírom, jól.
És ami még fontos: “Use coffeine wisely.” – ahogy Leo Babauta mondá vala. Teaivás még mindig ezerrel és ráállás valahogy a ->finom<- kávéra (merész projekt).
Ezek a dolgok eléggé gonoszak és nagyon nagy lépések. Tudom, hogy belebukom, ha nem bontom le őket, úgyhogy ez most itt a ‘big pikcsör’. Kellett, hogy lássam, hogy mi az, amit el akarok érni rövid időn belül és hogy kint legyen a fejemből. Most indul a lebontás és emésztés, rövidesen pedig a megvalósítás. Remélem majd ezt is megírom. (ha lesz Energiám... muhahaha)
Kategória: Futás, Korán kelés, Szokás, Thoughts, Upgrades, edzés | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fogyás, Futás, gondolatok, kelés, kihagyás, korán, otthon, pest, szünet, szokások
Ismét hosszú szünet után már megint idetolom a pofám. Sajnálom, hogy most sokáig nem írtam, legfőképp Önmagamtól kérek bocsánatot, mert nagyon jó lett volna megírni, hogy végtelen impresszív jellemfejlődésen mentem keresztül, de nem így volt – *megbocsát. Hogy mi volt az elmúlt pár héten? Nos:
Először is holnap után lesz pontosan egy hónapja, hogy majd’ minden nap iszom egy bögre finom forró zöld teát. Szeretem így indítani a reggelt. A freegyes javasolta gunpowder tényleg finom. Főleg egy kis citrommal, meg két cukorral (najó nem is, hanem ilyen édesítőszerrel. de már hozzászoktam ).
Másodszor: vizsgaidőszak + meló. Ez volt az elmúlt majdnem egy hónapban. Otthon sem nagyon jártam, csak tanultam és dolgoztam. Nem mondhatnám, hogy minden pillanatát élveztem, de hát ez van. Ez volt. Mostanra úgy néz ki, hogy szépen lecseng a dolog és viszonylag nyugisabb napok következnek. Sok szempontból tanulságos volt ez a pár hét, sosem fogom elfelejteni. Rájöttem például, hogy kiválóan lehet hízni attól, hogy ha nem eszünk normálisan. Konkrétan felszedtem magamra több kilót úgy, hogy reggeliztem, elhúztam dolgozni, ott a hajtásban nem volt idő (meg hely sem, ugyanis az isten háta mögött van a melóhely) enni, úgyhogy 13 óra után (12 óra meló, 1 óra utazás vissza) ahogy hazaértem, betoltam egy pizzát. Nem a legegészségesebb, igaz? Hát mindenesetre azt nem vártam volna ettől az étrendtől, hogy hízni is fogok tőle, de mégis sikerült. Ezután egészen más szemmel nézek a tényleg túlsúlyos emberekre. Az evésre mindig időt kell szakítani… persze a megfelelő mértékben. :]
Amikor vége lett a melónak, 6 hét után hazafele vettem az irányt. Jó volt, mert rég nem voltam otthon, viszont mivel már 6 hete csak nagyon keveset mozogtam, nagyon megbántam, hogy nem vittem magammal futócipőt, mert sokszor nagy kedvem lett volna elmenni. Kiderült otthon, hogy az utóbbi pár évben a testem megtanult hízni. Régen hiába ettem meg tepsinyi sült hurkát meg kolbászt, meg mindenféle szénhidrát bányákat, meg zsírt, meg ittam végtelen kólát és üdítőt, meg ettem fagyit és hurkát fagyival és cukros zsíros szalonnás tejfölös lekváros kenyeret megszórva még egy kis szénhidráttal – nem híztam el sosem. Persze vékonynak sem gondoltam magam, de most kiegyeznék azzal a súlyommal – ugye milyen kompromisszumkészek leszünk idővel? Szóval mostanra meg mintha azt mondta volna a szervezetem “no, én eddig csináltam ezt a vékonyan-tartást, most már elég nagy vagy, hogy te folytasd. De oda figyelj ám, mer’ én mindent betermelek zsírrá, amit megpróbálsz megenni. Amőbaként kebelezem majd be még a fűrészport is zsírrá, ha nem figyelsz…”. És így is tesz. Érzem egy-egy ebéd után, ahogy megjelennek az upgrade-elt úszógumik az oldalamon és hogy régen arányos(abb) testalkatom hogyan változik artikulálatlan fatörzzsé. Érzem, hogy földhöz vág az időjárás, hogy kevesebb az energiám és bosszant, hogy gondolkodni akarok, de a megnövekedett testtömegem és ezáltal testem aluloptimalizált oxigénháztartása miatt agyam kétségbeesetten kapkod sunyin elszórt ásításokkal a levegő után. Feldühít és feldühített, hogy már lehet hogy félnem kell olyan mozdulatoktól, amik régebben úgy mentek, hogy még közben körbetekertem a lábam a nyakam körül. Gonosz ez és ha nem mozgok rendszeresen, a legkisebb táv megtétele is erőfeszítés, reggel az ágyból kimászás is nyűg és ha nem nézek oda, izmaim kuncogva sorvadnak tova a messzeségbe. Gonosz dolog ez, tényleg. (ja. és még a sört sem bírom jobban, pedig ez azért már pofátlanság)
Nade minden rosszban van valami jó: a kis riasztó a fejemben elkezdett vadul szirénázni, amikor éppen azt néztem, ahogy édesanyám vasal, barátnőm pedig velem tesped a kanapén, nekem pedig szám szélén kedves nyálcsík indul rövid, ámde annál izgalmasabb útjára. Megszólalt és azt jelezte, hogy:
- hé. vannak ám taszkok, amiket meg kéne csinálni.
- hé. nem is tudod pontosan, mik ezek? szedd össze őket.
- fakk, ja hogy nem tudsz mozdulni. akkor szedd össze előbb magad
- nincs energia? építs magadnak. fáradj el, hogy a szervezeted kénytelen legyen még többet termelni. hasznosítsd azt, amit beviszel és hasznosat vigyél be, hogy legyen mit hasznosítani.
- és az isten szerelmére is. gyaluld le azt a hájat az oldaladról valami hájgyaluval, mert nem jó, hogy az alapvető mozgásokra megy el az energiád 80%-a. így még gondolkodni sem tudsz. mozdulj, mintha lennél ember!
Kb. ilyen dolgok játszódtak le az én fejemben ott a kanapén ülve és az egyik személyiségem – dagadt, lusta csávó – egy gyenge pillanatában fellázadtam és felkeltem. Átvedlettem valami melegítőbe és kezdésnek mozogtam valamit. Mindegy mit. A lényeg az, hogy nem volt túl megerőltető, hogy ne égjek ki a sok kihagyás után, fokozatos volt és a végére így is eléggé elfáradtam. Meglihegősödtem és megizzadtam, így tudtam még egy hajrát nyomni a végére. No big deal, de tudod mit? Lett energiám. Nem tudom, honnan, vagy hogy hogy, de lett. Éreztem, ahogy egymáson csikordulnak a zsírral benőtt ősi fogaskerekek és azok a sejtjeim, amik akkor is bennem voltak, amikor aktívan mozogtam, öreg sejtként mesélték a kis sejteknek az ősi hatalmas gépezetek működését, hogy hajdan micsoda hajtás volt ott. Mielőtt belepte az egészet a lom, meg a károsanyagkibocsátás. Megminden. Az ifjoncsejtek meg félelemmel vegyes izgalomal (mindig is le akartam írni ezt a kifejezést, olyan klisé ) nézték, ahogy a gépezet beindul és hogy mi szabadul fel a végén.
Felemelő érzés volt . Olyannyira, hogy ahogy visszajöttem Pestre, a teázás és mindennek az örömére, elhatároztam, hogy megint futok. Futni fogok és teljesen komolyan fogok futni. Mármint nem úgy, hogy el sem mosolyodok közben, csak egyszerűen komolyan veszem. Kapok magamtól egy hét komolyfutás után jutalmat is. Bizony. Ilyet e:
- Ilyenem lesz. És ez sem egy hód.
A pénz mellette persze nem azt jelenti, hogy annyiba kerül (sajnos), hanem hogy akkora (bár szerintem leesett, ha-ha-ha). Szóval újra kezdem és mindent elsöprő erővel lenyomok mindenkit a pályáról. Ma volt az első nap. 6kor csörgött az órám (a korán kelést már sokat gyakoroltam,) és minden nehézség nélkül sikerült felkelnem. Feltöltöttem az Ipodom (tényleg, vettem ájpodot, nagy jó ) egy kölcsönkért adatkábellel és irány a pálya. Futottam, sétáltam, nyujtottam, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam, fürdőt vettem, fogat mostam… és éreztem, hogy felszabadul az energia. Egészen kicsi kvantumokban, de ott volt. Kirobbant a csontjaim, az izületeim közül és bennem volt. Bennem van.
Csak el ne menjen.
Kategória: Korán kelés, Szokás | Címkék: élet, én, baby steps, kelés, kollégium, korán, pest, reggel, szokások
Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfő. Sokkal inkább haragudtam az Evt tanszékre, amiért ma reggel zh időpontokat írt ki, jól. A haragomat tetézte, hogy én is a zh-zók közé tartoztam, hendikeppként pedig a szobatársamat ébresztették random indokolatlan disznóvágós emberek pálinkával hajnali négykor. Ez kicsit kerékbe törte a REM fázisomat, de azért még vissza tudtam aludni 1-2 órára. Nem, ismétlem: nem jó dolog pálinkaszagra ébredni hajnali négy órakor, bár hozzáteszem, nem hatékonytalan. Ha nem nézzük azt, hogy milyen rémálmaim voltak, miután visszaaludtam, egész gyorsan felriadtam tőle. :]
kelünk minden nap, mer az jó. 19-nél járok. Nem sok van már hátra és megszokom 
Kategória: Korán kelés, Szokás | Címkék: gondolatok, kelés, kollégium, korán, pest, reggel, szervezés, szokások, todo
Nehéz ez. Ki mondta ugye, hogy könnyű lesz? Senki. Nem egyszerű dolog a korán kelés, ha az embernek nem sok dolga van mondjuk délig, ezért kellett telepakolnom a délelőttömet mindenféle dolgokkal. Olyan dolgokkal, amiket egyébként délután, vagy este csinálnék meg, vagy halogatnék. Aztán ez viszonylag olyan jól sikerült, hogy két hét alatt… elfogytak ezek a dolgok. Nem volt elég erős a motiváció ahhoz, hogy felkeljek ilyen korán. Persze 2-3 nap és megint összegyűlt minden, úgyhogy rá kellett jönnöm: mindig fontos a korán kelés. Fontos ahhoz, hogy meg legyek a teendőimmel és ahhoz, hogy újabb szokásokat vegyek fel és hogy ne legyek szétcsúszva napokig minden egyes dologgal.
Reggel. Miért is jó a reggel? Mindenki alszik. Főleg egy kollégiumban. Az egyetemre járás során az ember hajlamos felvenni az óráit 10-től, vagy déltől, aztán mindenki “társasági életetet él” este, reggel meg alszik délig. Jó felkelni korán. Tök csönd van és senki nem mocorog. Csak a radiátor zizegése hallatszik. Komótosan főzhetek magamnak teát, ehetem meg a reggelimet, hogy aztán beinduljon a nap: így is két-három órával korábban, mint a többieknek. Mire felkel a ház, addigra egy csomó mindent megcsináltam… muha. Ez a terv. (end of önmotivációs sablonszöveg )
Kategória: Korán kelés, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, baby steps, gondolatok, gyógyul, kelés, kollégium, korán, pest, reggel, szervezés, szokások, todo
Volt néhány – betegség miatt – elvesztegetett nap, de most úgy néz ki, visszatértem. Reggel óra csörög, lenyom, visszafekszik, 20 perc múlva szemhéj kipattan, óra lenyom, leül, blogot ír.
nem így nézett ki reggel...
Jó lesz ez. Remélem nem vesztettem túl sokat ezzel a pár nappal, mindenesetre itt az ideje, hogy ezt a remélt kevés elvesztést behozzuk. Dolgok végtelen sora vár rám, amikhez erő kell, hogy meg tudjam őket csinálni, úgyhogy rajta. :]
Ma reggel először is reggelizem. Tényleg, mondtam már, hogy működött a diétám? Úgy, hogy nem mozogtam, csak az étrendemen változtattam, 6 kilót sikerült hipp-hopp a kukába dobni. Ez már annyira nem is rossz, de lesz ez még jobb is . Szóval első a reggeli. Mindenek előtt tojást kell vennem hozzá. A második a projektek által nézése és belegondolás, hogy mivel kell sürgősen haladnom és azt hogyan fogom kivitelezni. Nehezek ezek a dolgok.
Kategória: Korán kelés, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, baby steps, gondolatok, kelés, koli, korán, pest, szervezés, szokások, todo
Hát igen, ez valóban nem más, mint kizsákmányolás. Olyan mértékben használom ki a testemet és annyi mindent csinálok egy nap, hogy én is meglepődöm. Nincs egy szabad percem sem és olyan érzésem van minden nap, mintha már 2 vagy 3 napja ébren lennék. Ilyen hosszú hetem már régen volt. Most megpróbálok visszaemlékezni arra, hogy mikor kezdődött a suli annak idején, hát akkor is olyan 6-fél7 körül keltem. Durva, hogy akkor milyen edzésben volt a szervezetem, bár akkor ha jól emlékszem már olyan 10-11 körül estem be az ágyba, tegnap olyankor még javában ‘dolgoztam’.
Anyway. 10. nap, 10. reggel. Megint itt vagyok és ébren. Este írtam egy rövid kis ToDo listát a fontosabb megcsinálandó dolgokról, úgyhogy mindjárt kezdek is mosni, jól. Még kitalálom a reggelit, azt jó lesz. Egyébként már vártam a reggelt, akármilyen fáradt voltam is. Többször is felébredtem este és mivel a telefonom direkt az asztalomon van, sosem tudtam megállapítani, hogy mennyi lehet az idő… lehet, hogy ez jobb is, legalább nem stresszelek azon, hogy mennyit tudok még aludni. :]
Ami pedig a szokásokat illeti: hát igen, tök jól kilátásban van már pár, amit szeretnék csinálni (futás, fekvő, tanulás, reggeli fontos teendők, stb.), de tudom, hogy nem mennének, amíg a korán kelés nem rögzült be… hát, még 11 nap van a korán kelős projekt kizárólagosságából. Utána már megszoktam-dolog lesz. Na most pedig irány vissza az életbe. Végtelen dolgom van.
Kategória: Futás, Korán kelés, Szokás | Címkék: élet, én, baby steps, gondolatok, kelés, koli, korán, pest, reggel, szokások, todo
Kilencedik reggel, zsihíí. Kicsit rendhagyóan kezdtem ezt a reggelt, gép be, frissítések telepítése, toálett és aztán fakin jóleső zuhan. Felébredtem alatta és jobban indult a napom… Igaz, majdnem egy órát ‘vesztegettem’ el vele, de ez van. Odakint kitisztult az ég, nekem pedig ma is hosszú és rázós napom lesz. Holnap a barátnőmmel töltöm az estét romantisch környezetben. Jóság lesz, már várom… még foglalnom kell mozijegyeket és jól meg kell vennem őket. Arra játszom, hogy nem olvassa a blogomat .
Még hátra van ma reggel pár dolog, amit meg kell még csinálnom, úgyhogy bele is vágok. Vár rám még ilyen reggelikészítés, meg mosogatás, elpakolás, meg tegnap este kimaradt tanulás pótlása és mai tanulási terv készítése.
Benne van mindig az az érzés, hogy “dehát miért csinálom ezeket? ilyenkor még aludni szoktam…” hát nem. Már nem szoktam ilyenkor aludni, hanem korán kelni szoktam. Kájndof
jippi
Kategória: Korán kelés, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, edzés, gondolatok, kelés, koli, konklúzió, korán, pest, reggel, szokások, todo
Nyolcadik nap és végre… fakk, először itt pesten oszladoznak a felhők és látok valami kis vöröset az ég alján. Már ami még szépnek mondható. Persze lehet, hogy kifejezetten az én ablakom előtt, az én kedvemért rendeződtek ilyen alakzatba a felhők, sose tudni.
Na ma hosszú napom lesz. Persze melyik napom nem hosszú, de most valszeg ez minden kétséget kizáróan nagyon az lesz. Picit félek is tőle, ez az első hét és még csak szerda, de úgy érzem, mintha több hónap telt volna el. Nem tudom mennyire egészséges a végtelen dolgok besűrítése egy napba, de az biztos, hogy eddig ez nem volt jellemző rám… Most meg már az és talán még nem szoktam meg, hiszen igaz, hogy nyolc kemény napja kelek korán, a hardcore egyetemi és kollégiumi félév csak 2 napja kezdődött (ez a 3.).
Ám semmiképp se lopjuk a napot, hamarost elmegyek és készítek reggelit, még pár dolog, amit most elkezdtem és amiktől most fárasztó egy kicsit minden (és az első nehéz 5 perc már 10 perce tart):
- Minden nap tanulok egy valamit. Előző nap kitalálom, hogy melyik tárgy melyik részét nézzem át és jegyzeteljem ki, aztán másnap találok rá időt és ha törik, ha szakad, megcsinálom
- Reggelente a végtelen felszabadult időmet mindig beosztom és csinálok hasznos dolgokat, amiket egyébként halogatnék. A kulcsszó a halogatnék, ugyanis én az a fajta ember vagyok, aki lusta és nem kezd bele dolgokba. Persze amikor már de, akkor kedvvel, gyorsan és hatékonyan csinálom meg őket, de a kezdet és elhatározás a nehéz. Mivel azzal edzem magam ilyenkor, hogy “de valamikor meg kell csinálni és nincs rá sok időm, most pedig itt a reggel”, a dolgaim elkezdtek megcsinálódni, ami jó. Viszont ez egy nagyon kemény edzés számomra, úgyhogy oda kell figyelnem és gyorsan leírnom a pozitív mellékhatásait a dolognak motiváció képpen, hogy nehogy elkedvtelenedjek a folyton dolgzástól.:)
- Néztem edzéstervet, amit öcsém javasolt, hétfőn el is kezdem. 100 fekvőtámaszosos, az a lényege, hogy 6 hetes a terv, heti 3 alkalommal (mondjuk hétfő-szerda-péntek) és inkrementálisan rávezet, hogy végül 100 fekvőt tudj lenyomni. 100fekvotamasz.hu, vagy valami ilyesmi, érdemes utána olvasni. :] Mindenesetre én adok neki egy esélyt, jól
- Ha javul az idő és benne leszek ebben e korán kelésben, akkor irány a pálya. Azt számolom, hogy ez 25-re fog megtörténni, akkor lejár a 21 nap is és már egy hetet letoltam a fekvőtámaszos edzésből is. Addigra ki kell találnom, hogy hogyan osztom be a reggelt pontosabban és fegyelmezettebben, mert 6:51-kor kelek, de az idő nagyon gyorsan elszalad. Ami jó, hogy egyik nap sincs semmi fontos dolgom délig, úgyhogy haladhatnak a melók kemény 4 és fél órán keresztül.
mára ennyi. :] ezentúl néha megpróbálok valami vicceset is mesélni, mert mostanában kapok olyan leveleket, amiktől tök jókat mosolygok, hogy mások tök jókat mosolyogtak és ez jó. Lehetne ilyen küldetés, hogy: mások megmosolyogtatása. Bár lehet, hogy van ilyen szerepkör az életemben már most…
na dzsihád. vagy nem.
Kategória: Korán kelés, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, baby steps, gondolatok, kelés, koli, kollégium, korán, pest, reggel, reggeli, szokások
atodik reggel jeö. Ennyi – mivel még sohasenem volt, ezért – rekord. Vagy várjunk… amikor ilyen 6 napos hét volt és szombaton is volt iskola, akkor lehet, hogy volt. Hm. Meg amikor kicsi voltam és vasárnaponként templomba jártunk reggel, akkor az is előforulhatott, hogy vasárnap is ilyenkor keltem. Mégsem rekord. 
Vagy legalábbis nem biztos, mindenesetre nemsoká tuti az lesz.
Most szeretnék azoktól elnézést kérni, akik arról szeretnének olvasni, hogy futás hogy, hol, milyen cipőben, mennyit és miért és hányszor, vagy arról, hogy ugrálókötéllel hány percet milyen gyorsan, mekkora szögsebességgel és hogyan keresztezve, de majd lesz megint ilyen is. Mennék én szívesen, de nem szabad… saját magamat is fékezem, hogy egyszerre csak kevés dolgon próbáljak változtatni, mert a lelkesedés vinne bele mindenbe. Ismerem magamat és tudom, hogy akkor biztosan belebuknék és semmi értelme nem lenne ennek a hat napnak. Ennek ellenére csinálok olyan dolgokat, amik eltérnek az eddigi megszokott dolgaimtól. Pl. megpróbálom megszervezni a napjaimat, a teendőimnek nekiállok, odafigyelek, hogy kevesebb időt basszak el hülyeségekkel és ilyenek. A szervezetem meg az agyam pedig hevesen ellenáll és leblokkol. Soha nem pakoltam még össze egyetlen teljes napomat sem és most nagyon nehéz fogni a kis calendaromat és beleírkálni mindent.
Na reggelizek, jól, és hogy ha már nem futok egy ideig, ne hízzakk jabba méretűre, fitnessz kaját fogok tolni: műzlit joghurttal. Meg talán valami teát.
ibroughtfish. Hoi!
