Kategória: Futás, Korán kelés, Motivation, Szokás, Thoughts, edzés | Címkék: baby steps, célok, edzés, fogyás, Futás
… feltámadok hamvaimbul ismét.
Holnap lesz a nagy napja annak, hogy újult erővel plöttyedt testem kimozdul tespedt zsírvánkosából és útra kel: lassan, de biztosan.
freegyes kedvéért 1 mondatban: futni kezdek újra, cél a rendszeres és elkötelezett futás, edzéstervem betartása és végcélként egy kisebb verseny leszaladása.
Most szedem össze újonnan triggereim, akik felbőszült haragjával meg kell majd küzdjek, midőn nem teljesítem azt, amit teljesítenem kell. Nehéz meccs lesz és lesznek nagyon nehéz napok, de hát ez benne a kihívás. Ha úgy érzed, hogy hozzá tudsz tenni ahhoz, Te, kedves nyájas olvasó, aki nem feltétlen vagy a Triggerem (még), akkor nyugodtan pingelj engem kommentben, esetleg szurkolj, hogy sikerüljön, adj tanácsot, hogy hogyan ne haljak meg.
Kezdődik,
holnap.
Kategória: Evés, Korán kelés, Motivation, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, étrend, baby steps, célok, diéta, edzés, fogyás, gondolatok, kelés, kihagyás, korán, meditáció, pest, reggel, szünet, szokások, todo
Új élet, új félév. Ilyenkor mindig hatalmas a feltöltődés. Megállok az életem mellett és jól szemügyre veszem. Leírom az összes észrevételemet, mindent, amit fontosnak tartok. Leírom, hogy mik azok a dolgok, amik jelen vannak benne, ezek közül mik azok, amiket megtartanék és mik azok, amiket elhagynék. Hogy van-e olyan dolog, amivel kibővíteném. Mindent.
Ilyenkor fogok egy jó nagy lapot és elkezdem a gondolataimat gombócról gombócra felrajzolni rá, majd összekötöm őket és látom, hogy hogy néz ki az agyam madártávlatból. Ezt eddig legalább félévenként megcsináltam és mindig láttam, hogy mi az, amire oda kell figyelnem. Természetesen – mivel én is ember vagyok – mindig elméreteztem a dolgot és soha nem vettem figyelembe (mondjuk úgy, ignoráltam kényelmességből – hiszen a komfortzónámon kívül estek – ) a váratlan összetevőket. Soha nem álltam meg elég időnként ránézni a gépezetre, hogy jól működik-e és így félév végén mindig nagy generálra van szükség. Idén nem. Az eddig felgyülemlett tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a félév olyan erőfeszítéseket kíván majd tőlem, amik fontosak és próbára teszik majd minden akaraterőmet. Tudom, hogy képes vagyok véghez vinni azokat a dolgokat, amik várnak rám, ráadásul anélkül, hogy kompromisszumokat kötnék… nem szeretem a kompromisszumokat. Tudom, hogy ha van elég energiám egy teendő elvégzéséhez, akkor azt meg tudom csinálni minőségien. És itt a probléma:
Nem élhetek fél éven keresztül kávén és energiaitalon.
Nyilván senki sem élne túl egy folyamatosan túlfeszített félévet. Valahol a felénél a húr elpattanna és akkor nem jó dolgok történnének, úgyhogy terv kell. Most kell haditerv, amíg még nyugi van. Kezdjük hát az elején:
Energiára van szükségem. Honnan leszek mindig friss és üde? Hát úgy, hogy az élet alapvető építőkövei a helyükön lesznek. Meg kell találni az egyensúlyt, a megfelelő pihenésmennyiséget és mindent. Ha eleget mozgok és úgy eszek, ahogy kell, akkor gond nem lehet. Erre már lehet építkezni. 
Sport:
A sport nagyon fontos. Már többször nekiugrottam a témának és mindig ugyanazt tapasztalom: teher alatt nő a pálma. Minél többet és rendszeresebben mozgok, annál több energiám van a nap többi részére. Ráadásul az egész valahogy rendszert visz az ember életébe, ahova hozzá lehet csatolni egy csomó fontos más cselekvést. Ezen kívül a sport akaraterőt épít, meg jellemet. Szeretnék akaraterős meg jellemes lenni. Azok olyan jó erények.
Táplálkozás:
Ahogy a tea egy csészényi élet, úgy az étel az emberi gépezet fontos üzemanyaga. Ha szar kajákat eszel, rövid úton elkezd a gépezet pöfékelni és a végén leáll, vagy legalábbis időlegesen felmondja a szolgálatot. De komolyan. Én nem vagyok egy szakértő, de sejtem, hogy kábé egymillió helyen el lehet rontani. Ha túl sok a szénhidrát, meg ha túl sok a kalória, akkor elhízol mint az állat. Ha túlságosan ilyen kaját eszel, akkor szanaszéttörnek a csontjaid, ha meg emilyeneket, akkor meg lerakódik valami az ereid falára és szívrohamot kapsz. De mindenek felett: fáradt leszel és ingerlékeny, ami mint egy gonosz mókuskerék – egy adósságspirál a saját testeddel szemben – beszippant és végül nem végzel jó munkát, nem végzel időben, nem lesz időd normális kaját enni és csak még ingerültebb leszel. Nem jó íígy, muszáj időt szakítani a normális táplálkozásra.
Lelki egyensúly:
Alapvetően békés jószág vagyok, így nehezen hoznak ki a sodromból, persze így is vannak kritikus pillanatok. És ezek a kritikus pillanatok bizony nagyon sok energiát elszívnak, főleg, ha ténylegesen felhúzom magam rajtuk. Nem szabad. Ez az egyik dolog, amire oda fogok figyelni (nem fordítani túl sok energiát feleslegesen a másik pszichikai megkínzására és a megkínzódásra), a másik pedig – ahogy a király mondta a Sárkány és Papucsban: “Ki zavar minket a lelki épülés óráiban”, amikor a lovagokkal ittak – nem más, mint a szocializálódás. Nagyon olyan ember vagyok, aki képes magába fordulni, ha nincs kielégítve a kis szociális igénye: ergó nincs a barátaival, nem néz elég sorozatot, nem barátnőz eleget, vagy legalábbis nem elégséges minőségben. A kevés szociális érintkezés rendkívüli mértékben bele tud rondítani a bárminemű konstruktivitásba, úgyhogy fontosnak tartom.
Triggerelhetőség:
Ez is fontos. Ha van energiám valamire, akkor hajlamos vagyok azt az energiát jelentéktelenebb dolgokra pazarolni. Úgyhogy kifejlesztés alatt van egy működő öntriggerelő rendszer (majd összekötöm ezzel, erre meg még majd öntök egy kis benzint, hogy belobbanjon), ami majd a segítségemre lehet a pillanatnyi fókusz megtartásában.
Megfelelő mennyiségű pihenés:
Már egy korábbi posztomban írtam, hogy milyen fontos is a szüneteknek megfelelő mennyisége és minősége. Úgyhogy mostantól beosztom a napomat úgy, hogy legyen benne megfelelő mennyiségű és minőségű rövid kis szünet, ami új erőt ad a következő konstruktív fél-egy órához. Ha működik, akkor ezt is megírom, jól.
És ami még fontos: “Use coffeine wisely.” – ahogy Leo Babauta mondá vala. Teaivás még mindig ezerrel és ráállás valahogy a ->finom<- kávéra (merész projekt).
Ezek a dolgok eléggé gonoszak és nagyon nagy lépések. Tudom, hogy belebukom, ha nem bontom le őket, úgyhogy ez most itt a ‘big pikcsör’. Kellett, hogy lássam, hogy mi az, amit el akarok érni rövid időn belül és hogy kint legyen a fejemből. Most indul a lebontás és emésztés, rövidesen pedig a megvalósítás. Remélem majd ezt is megírom. (ha lesz Energiám... muhahaha)
Kategória: Futás, Korán kelés, Szokás, Thoughts, Upgrades, edzés | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fogyás, Futás, gondolatok, kelés, kihagyás, korán, otthon, pest, szünet, szokások
Ismét hosszú szünet után már megint idetolom a pofám. Sajnálom, hogy most sokáig nem írtam, legfőképp Önmagamtól kérek bocsánatot, mert nagyon jó lett volna megírni, hogy végtelen impresszív jellemfejlődésen mentem keresztül, de nem így volt – *megbocsát. Hogy mi volt az elmúlt pár héten? Nos:
Először is holnap után lesz pontosan egy hónapja, hogy majd’ minden nap iszom egy bögre finom forró zöld teát. Szeretem így indítani a reggelt. A freegyes javasolta gunpowder tényleg finom. Főleg egy kis citrommal, meg két cukorral (najó nem is, hanem ilyen édesítőszerrel. de már hozzászoktam 
).
Másodszor: vizsgaidőszak + meló. Ez volt az elmúlt majdnem egy hónapban. Otthon sem nagyon jártam, csak tanultam és dolgoztam. Nem mondhatnám, hogy minden pillanatát élveztem, de hát ez van. Ez volt. Mostanra úgy néz ki, hogy szépen lecseng a dolog és viszonylag nyugisabb napok következnek. Sok szempontból tanulságos volt ez a pár hét, sosem fogom elfelejteni. Rájöttem például, hogy kiválóan lehet hízni attól, hogy ha nem eszünk normálisan. Konkrétan felszedtem magamra több kilót úgy, hogy reggeliztem, elhúztam dolgozni, ott a hajtásban nem volt idő (meg hely sem, ugyanis az isten háta mögött van a melóhely) enni, úgyhogy 13 óra után (12 óra meló, 1 óra utazás vissza) ahogy hazaértem, betoltam egy pizzát. Nem a legegészségesebb, igaz? Hát mindenesetre azt nem vártam volna ettől az étrendtől, hogy hízni is fogok tőle, de mégis sikerült. Ezután egészen más szemmel nézek a tényleg túlsúlyos emberekre. Az evésre mindig időt kell szakítani… persze a megfelelő mértékben. :]
Amikor vége lett a melónak, 6 hét után hazafele vettem az irányt. Jó volt, mert rég nem voltam otthon, viszont mivel már 6 hete csak nagyon keveset mozogtam, nagyon megbántam, hogy nem vittem magammal futócipőt, mert sokszor nagy kedvem lett volna elmenni. Kiderült otthon, hogy az utóbbi pár évben a testem megtanult hízni. Régen hiába ettem meg tepsinyi sült hurkát meg kolbászt, meg mindenféle szénhidrát bányákat, meg zsírt, meg ittam végtelen kólát és üdítőt, meg ettem fagyit és hurkát fagyival és cukros zsíros szalonnás tejfölös lekváros kenyeret megszórva még egy kis szénhidráttal – nem híztam el sosem. Persze vékonynak sem gondoltam magam, de most kiegyeznék azzal a súlyommal – ugye milyen kompromisszumkészek leszünk idővel? Szóval mostanra meg mintha azt mondta volna a szervezetem “no, én eddig csináltam ezt a vékonyan-tartást, most már elég nagy vagy, hogy te folytasd. De oda figyelj ám, mer’ én mindent betermelek zsírrá, amit megpróbálsz megenni. Amőbaként kebelezem majd be még a fűrészport is zsírrá, ha nem figyelsz…”. És így is tesz. Érzem egy-egy ebéd után, ahogy megjelennek az upgrade-elt úszógumik az oldalamon és hogy régen arányos(abb) testalkatom hogyan változik artikulálatlan fatörzzsé. Érzem, hogy földhöz vág az időjárás, hogy kevesebb az energiám és bosszant, hogy gondolkodni akarok, de a megnövekedett testtömegem és ezáltal testem aluloptimalizált oxigénháztartása miatt agyam kétségbeesetten kapkod sunyin elszórt ásításokkal a levegő után. Feldühít és feldühített, hogy már lehet hogy félnem kell olyan mozdulatoktól, amik régebben úgy mentek, hogy még közben körbetekertem a lábam a nyakam körül. Gonosz ez és ha nem mozgok rendszeresen, a legkisebb táv megtétele is erőfeszítés, reggel az ágyból kimászás is nyűg és ha nem nézek oda, izmaim kuncogva sorvadnak tova a messzeségbe. Gonosz dolog ez, tényleg. (ja. és még a sört sem bírom jobban, pedig ez azért már pofátlanság)
Nade minden rosszban van valami jó: a kis riasztó a fejemben elkezdett vadul szirénázni, amikor éppen azt néztem, ahogy édesanyám vasal, barátnőm pedig velem tesped a kanapén, nekem pedig szám szélén kedves nyálcsík indul rövid, ámde annál izgalmasabb útjára. Megszólalt és azt jelezte, hogy:
- hé. vannak ám taszkok, amiket meg kéne csinálni.
- hé. nem is tudod pontosan, mik ezek? szedd össze őket.
- fakk, ja hogy nem tudsz mozdulni. akkor szedd össze előbb magad
- nincs energia? építs magadnak. fáradj el, hogy a szervezeted kénytelen legyen még többet termelni. hasznosítsd azt, amit beviszel és hasznosat vigyél be, hogy legyen mit hasznosítani.
- és az isten szerelmére is. gyaluld le azt a hájat az oldaladról valami hájgyaluval, mert nem jó, hogy az alapvető mozgásokra megy el az energiád 80%-a. így még gondolkodni sem tudsz. mozdulj, mintha lennél ember!
Kb. ilyen dolgok játszódtak le az én fejemben ott a kanapén ülve és az egyik személyiségem – dagadt, lusta csávó – egy gyenge pillanatában fellázadtam és felkeltem. Átvedlettem valami melegítőbe és kezdésnek mozogtam valamit. Mindegy mit. A lényeg az, hogy nem volt túl megerőltető, hogy ne égjek ki a sok kihagyás után, fokozatos volt és a végére így is eléggé elfáradtam. Meglihegősödtem és megizzadtam, így tudtam még egy hajrát nyomni a végére. No big deal, de tudod mit? Lett energiám. Nem tudom, honnan, vagy hogy hogy, de lett. Éreztem, ahogy egymáson csikordulnak a zsírral benőtt ősi fogaskerekek és azok a sejtjeim, amik akkor is bennem voltak, amikor aktívan mozogtam, öreg sejtként mesélték a kis sejteknek az ősi hatalmas gépezetek működését, hogy hajdan micsoda hajtás volt ott. Mielőtt belepte az egészet a lom, meg a károsanyagkibocsátás. Megminden. Az ifjoncsejtek meg félelemmel vegyes izgalomal (mindig is le akartam írni ezt a kifejezést, olyan klisé ) nézték, ahogy a gépezet beindul és hogy mi szabadul fel a végén.
Felemelő érzés volt . Olyannyira, hogy ahogy visszajöttem Pestre, a teázás és mindennek az örömére, elhatároztam, hogy megint futok. Futni fogok és teljesen komolyan fogok futni. Mármint nem úgy, hogy el sem mosolyodok közben, csak egyszerűen komolyan veszem. Kapok magamtól egy hét komolyfutás után jutalmat is. Bizony. Ilyet e:
- Ilyenem lesz. És ez sem egy hód.
A pénz mellette persze nem azt jelenti, hogy annyiba kerül (sajnos), hanem hogy akkora (bár szerintem leesett, ha-ha-ha). Szóval újra kezdem és mindent elsöprő erővel lenyomok mindenkit a pályáról. Ma volt az első nap. 6kor csörgött az órám (a korán kelést már sokat gyakoroltam,) és minden nehézség nélkül sikerült felkelnem. Feltöltöttem az Ipodom (tényleg, vettem ájpodot, nagy jó ) egy kölcsönkért adatkábellel és irány a pálya. Futottam, sétáltam, nyujtottam, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam, fürdőt vettem, fogat mostam… és éreztem, hogy felszabadul az energia. Egészen kicsi kvantumokban, de ott volt. Kirobbant a csontjaim, az izületeim közül és bennem volt. Bennem van.
Csak el ne menjen.
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás, edzés | Címkék: élet, én, edzés, fekvőtámasz, fogyás, gondolatok, szokások
Wehee. Ennek a körnek is vége. Örülök, hogy tegnap írtam ezt a fennsíkos posztot, az utóbbi fekvős körök főleg ilyen fennsíkon játszódtak, mivel sokkal nehezebbek voltak, mint ez. Persze lehet, hogy annyit erősödtem, hogy most már simán több fekvőt tudok nyomni, de lehet hogy csak átjutottam egy ilyen nehezebb csúcson.
Amit ma nyomtam:
27-21-21-18-27 – vagyis 114 fekvő
*örül.
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fekvőtámasz, fogyás, gondolatok, kollégium, szokások
Vége a harmadik hétnek, szerintem ez valami építős hét lehetett. :] Merhogy elég erőteljesre sikerült az előző kettőhöz képest. Összesen 9 alkalommal nyomtam újonnan fekvőt és az a helyzet, hogy sokat erősödtem. Érzem szinte minden mozdulatomban. Eddig 30 fekvőt is alig bírtam lenyomni, most többször egymás után is (majdnemhogy) sikerül. Ami még megváltozik ilyenkor, az az attitűd (jelen esetben az én attitűm [ez most tényleg nagyon szar volt, de már nem törlöm ki]). Mivel egyrészt leírom az egészet ide és tudom, hogy néhányan el is olvassák, megnő a felelősség és motiváltabb vagyok. Amiatt pedig, hogy van egy kész – leírt – edzésterv, amit követnem kell, sokkal elszántabban csinálom végig az egészet. Sajnos olyan vagyok az életben, hogy gyakran lelankad a lelkesedésem az idő előrehaladtával, most pedig remélem, hogy sikerül ezen így valahogy túllépnem. Kicsit összefüggésbe hozható ez a ’szünet’-es postommal – folyamatos a feedback, így mindig tudom, hogy ezzel kapcsolatban hol járok és hova tartok, ráadásul motiválom is önmagam.
Ja és amennyit ma nyomtam: 30-22-22-20-27 -es bontásban (ha összeadod, kijön, hogy) összesen 121 fekvő büszke tulajdonosává lettem. Ez ahhoz képest, hogy abban az oszlopban volt, amit azok csinálnak, akik 26-nál több fekvőt tudtak nyomni, nagyon nem rossz. :] A következő héten szerintem megint egy kicsit konszolidáltabb kezdés lesz, hogy megerősödjön az önbizalom.
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fekvőtámasz, fogyás, szokások
Nos ez kezd durva lenni, de asszem pont ez a lényege.
A mai menü:
27-19-19-15-25, ahol a max. 25 tökéletesen sikerült, de egyel sem több… Necces lesz ez, de menni fog, érzem. Ez összesen 106 fekvő. Most már, hogy átléptem a 3as számjegyes határt, nem lehet para. :]
Más: Találtam futó edzéstervet, hétfőn kezdem, jól. Az lesz a 4. fekvős hét, úgyhogy végre viszonylag kemény erőpróbának tehetem ki tunya testem.
muha’
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás, Thoughts | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fekvőtámasz, fogyás, Futás, gondolatok, szokások
Liheg-liheg-liheg-liheg.
Ez maga volt a halál. Összességében 75 fekvőről kellett 99-re növelni, ami azért nem triviális, valljuk be. Az utolsó 25 fekvőtámasz komoly erőpróba volt… úgy, hogy előtte lenyomtam még párat:
25-17-17-15-ös bontásban. A végén 19-et sikerült egy szusszra, aztán pár másodperc pihenő után még 7-et. Az volt életem 19 legnehezebb fekvője. De talán ez is esett eddig a legjobban. Emlékeztet arra, hogy valójában szeretem a kihívásokat és át tudom magam verekedni rajtuk.
úgyhogy: wee. Ja végül ez már 100 fekvő volt. Remélem nemsoká ez menni fog egy szuszra is.
más: Tudom, hogy ez elvileg egy futóblog, vagy mi, de időközben több más téma is került fel. Lehetne azt mondani, hogy a futás, mint metafora van jelen a blogon, de nem szeretném, ha így lenne. Ennek fényében most keresek egy jó kezdő futó edzéstervet és kitalálok neki valami plugint, hogy tudjam az oldalon követni, hogy hogy haladok (és emellé látványos is legyen… mondjuk valami ikszelős kalendáros, vagy hasonló. –> ha valaki tud ilyet ajánlani, az szóljon, ne tartsa magában. )
Úgyhogy nemsoká futás. Az kitisztít majd és nem leszek ennyire kötött.
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás | Címkék: baby steps, edzés, fekvőtámasz, fogyás, szokások, szombat
Na kísz ezis, whee. Kivégeztem a második hetet, lenyomtam belőle az utolsó fekvőket is, ami jóság és öröm-bódottá’. Hamarost szebb lesz az idő, mint valaha és akkor a futás is elkezdődhet, teljes gőzzel. Elvileg Laccínak valami olyat mondtam, hogy a hónap közepén kezdjük a láberősítő futásokat és hát az eljön hipergyorsan… :]
Anywayz, a mai produkció:
15-15-12-12-15 bontásban tolt fekvők, az utolsó szériát lehetett tolni, ameddig bírtam, nekem 21-ig sikerült. Szummázva tehát 75 fekvőt nyomtam, ami tök jó, meg örülök neki. Az életmódváltás meghozza lassan a gyümölcsét, már érzem, hogy kevesebb rajtam a plusz és felesleges tömeg, mint régebben. Lassan előáshatom a rég elfeledett hasizmaimat. B-)
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás | Címkék: baby steps, edzés, fekvőtámasz, fogyás, gondolatok, szokások
Ehhez a szokáshoz sokkal könnyebb tartani magam, mint gondoltam. Pedig az eddigi mozgásokhoz képest sokkal jobban megmozgat. Mármint mióta nem járok rendszeresen edzésre. Ha most részletekben bár, de simán megcsinálok 4 nap után 60+n fekvőt, akkor hiphop itt lesz az a 100. Persze a 100nál nem szabad, hogy vége legyen, mert ha ezután mindig csak annyit csinálnék, akkor megállna a fejlődés. Folyamatos és mindig jól definiált kihívás kell. Ez annyira jó gondolat és valószínűleg annyira nem eredeti, de megtetszett nahogy és most úgy gondolom, hogy be fogom vezetni az életem többi területére is. Hm. Kell egy jól definiált kihívás mondjuk az egyetem terén … mi is legyen az?
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fekvőtámasz, fogyás
Ím, elkezdődött a második hét is, jól. Az első napja ma van, azaz hétfőn, a 4. napi edzésterv így nézett ki:
12-12-9-7-10, amit én így teljesítettem:
12-12-9-7-20. Ez összesen, ha jó a matekom, 60 db nettó fekvőtámasz, ami erőteljes rápihenés a múlt hét utolsó alkalmára, de valszeg ez kell. Bruce Lee mondta, hogy “nincsenek határok, csak fennsíkok”, így tovább küzdöm magam.
Ami pedig igazából a lényeg: pipa. Ez a nap is meg volt és jól esett. :]
