Me. Running. – Futóblog

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogy és honnan fogok szerezni annyi energiát,

hogy újrakezdhessek mindent, amit ezen a blogon leírtam. Tulajdonképpen az életem kellett rendbe pakolni kicsit. Mint mindig és mint persze valószínűleg mindenkinek. Nehéz, mert alapvetően kényelmes, lusta egy népség vagyunk – ami jó, hiszen talán soha nem fejlődnénk sehova, ha nem akarnánk Maslow-piramisunk tetején feltalálni mindenféle kényelmi cuccot, csak – így ez nehéz.

Próbáltam végtelen dolgot. Elkezdtem egy csomó mindent. Többször is. Lefogytam 10 kilót és visszaszedtem 10 kilót. Többször is. Elkezdtem fegyelmezetten élni, korán kelni, elkészülni a dolgaimmal, naprakész lenni, de belebuktam – többször is. Leírtam egy csomó oldalt, hogy mi van velem, hogy hogy haladok, hogy épp mivel foglalkozom. Leírtam, hogy többször is – többször is.

Aztán ma. Minden különösebb oknál fogva, amikor a boltban kószáltam, az egyik polcról elemeltem egy dobozt és bedobtam a kosaramba. Először nem is esett le, hogy mi az. Viszonylag sokáig tartott realizálni – pedig annyira nem is vagyok lassú ám -, hogy egy doboz zöld tea az. De minek? Nyáron? Fakin meleg van így is. Oh well. Sose lehet tudni – gondoltam -, úgyhogy megvettem. Hazahoztam. Megfőztem – mertmértne.

És megittam.

Az első reakcióm az volt (valójában, hogy elkezdtem izzadni mint egy ló, de ez nem volt olyan fontos, úgyhogy inkább az), hogy főztem mégegyet (igen, azt is megittam). Nem tudom, miért. Talán mert finom volt… most pedig úgy érzem, hogy reggel, amikor indulok dolgozni, előtte megfőzök egy csésze finom zöld teát és közben azon gondolkozom, hogy menjek-e futni.

Eddig nagyon nem éreztem az erőt, hogy írjak. Többször leültem és elkezdtem, de nem jutott eszembe semmi, ha pedig igen, az túl bonyolult volt ahhoz, hogy elbírja a blog, vagy bárki. Valami egyszerű dologgal kell kezdeni. Valami olyannal, ami nem erőfeszítés, jól esik és még egészséges is. :]

Mint a tea.