Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás, edzés | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fekvőtámasz, koli, konklúzió, sikertelen, szokások
Tegnap este megtörtént.
Számítottam rá, mert volt egyfajta szépen lassan simuló nehézséggörbéje a programnak, de végül mégis meredekebbnek tűnt, mint az én ‘erősödésgörbém’. A következő volt a menü:
40-32-30-25-(min.)40. Már csak amiatt is neccesnek tűnt, mivel ugye a teszten 46 fekvőt csináltam, itt pedig rögtön 40-el nyitok.
Nem probléma – gondoltam, lenyomom a picsába. Aztán már a 32-es végén bedurrantak a karjaim a hirtelen nagyobb mennyiségtől, a 25-ös végét pedig fekvőtámaszonként szenvedtem ki
. És persze mikor máskor, ha nem ekkor jön még egy (legalább) 40-es, hogy szanaszét szaggassam az izomrostokat a későbbi megújulás reményében? Nyilván ilyenkor jön és persze számítottam is rá, hiszen előre elfogadtadtam a kis agyammal, hogy ma ezt kell megcsinálni, akármilyen nehéz is lesz – és persze 30-nál nem jutottam tovább. Az első kör, ami nem sikerül simán, végre eljött és örülök is neki.
Ezt a hetet már biztos még egyszer újracsinálom, de azért megcsinálom most is végig az egészet – az is erősit. Mindezt annak ellenére, hogy utána rögtön toltam egy 20-as büntikört, mert azért már mégis…
Szóval első failed.
Ma a második napot nyomom, aztán az 5/3-at és jövő héten kezdem előlrlő az 5/1-el. Ez egy nehéz hét és fontos, hogy beleerősödjek. Inkább most, mint a 6. héten, aminek a végén ott a 100 fekvős teszt. :]
összességében viszont azért így sem nyomtam rosszul:
40-32-30-25-30, ami összesen 157 és ha hozzá vesszük még a bünti 20-ast, akkor 177. Hát ez nem kis ugrás.
Még nem érkezett hozzászólás eddig
Szólj hozzá
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <pre> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>