Kategória: Thoughts | Címkék: gondolatok, gyógyul, kihagyás, meditáció, szünet
Néha szükség van egy kis időre ahhoz, hogy rebootoljunk. Hogy leüljünk és meditáljunk egy rövidet. Egy jót, csak úgy a semmiről. Nem csinálni semmit és nem foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik szétszaggatják a napodat, a hetedet és szisztematikusan – apró pici lépésekkel, ahogy neked kéne rendbe szedned – az egész életed is. Néha viszont, bármennyire is akarod, nincs meg ez a kicsi idő. Nincsenek olyan időszeletek az életedben, amikor kikapcsolhatnád az élet nevű rádiót, hogy ne szóljon a füledben és saját magadra figyelhetnél. Aztán besokallsz és térdre rogysz a nyomás alatt és lesöpörsz mindent az asztalról, ami hátráltat. Végre meditálsz és a sok dolgot – gyakran sok új és váratlan dolgot – rendszerezve újra belepakolsz az életedbe, hogy jusson időd újból minden olyan fontos dologra, mint pl a meditáció, vagy a sport, vagy a helyes étkezés, vagy a barátok, vagy sorolhatnám.
Az én életem egész életemben így nézett ki (de fura mondat 
): Folyamatosan jöttek új dolgok és én elvállaltam őket. Mindig feszített tempóban szerettem volna mindennek és mindenkinek megfelelni. Ez persze a folyamatosan beáramló taszkok miatt nem volt teljesen kivitelezhető, de megtettem, ami tőlem tellett. Mégis, egy idő után besokallt a szervezetem és beleroskadtam. Ilyenkor szükségem volt a pár perc/óra/nap meditációra, amikor összeraktam, hogy akkor hogy is kéne ezt optimálisan.
Nos, most is valami ilyesmi történt. Végtelen okos dolgot kezdtem el csinálni a már jelen levő dolgok mellé (including munka) és belefáradtam. Mostanra jutottam el odáig, hogy megint neki tudok rugaszkodni és újra tudom kezdeni. Kicsi pihi kell még, de már érzem, hogy élek és tudom folytatni. Szurkoljatok, hogy be tudjon indulni a gép, mert én már nagyon szeretném.
Kategória: Fekvőtámasz projekt, Szokás, edzés | Címkék: élet, én, baby steps, edzés, fekvőtámasz, koli, konklúzió, sikertelen, szokások
Tegnap este megtörtént. Számítottam rá, mert volt egyfajta szépen lassan simuló nehézséggörbéje a programnak, de végül mégis meredekebbnek tűnt, mint az én ‘erősödésgörbém’. A következő volt a menü:
40-32-30-25-(min.)40. Már csak amiatt is neccesnek tűnt, mivel ugye a teszten 46 fekvőt csináltam, itt pedig rögtön 40-el nyitok. Nem probléma – gondoltam, lenyomom a picsába. Aztán már a 32-es végén bedurrantak a karjaim a hirtelen nagyobb mennyiségtől, a 25-ös végét pedig fekvőtámaszonként szenvedtem ki . És persze mikor máskor, ha nem ekkor jön még egy (legalább) 40-es, hogy szanaszét szaggassam az izomrostokat a későbbi megújulás reményében? Nyilván ilyenkor jön és persze számítottam is rá, hiszen előre elfogadtadtam a kis agyammal, hogy ma ezt kell megcsinálni, akármilyen nehéz is lesz – és persze 30-nál nem jutottam tovább. Az első kör, ami nem sikerül simán, végre eljött és örülök is neki. Ezt a hetet már biztos még egyszer újracsinálom, de azért megcsinálom most is végig az egészet – az is erősit. Mindezt annak ellenére, hogy utána rögtön toltam egy 20-as büntikört, mert azért már mégis… 
Szóval első failed. Ma a második napot nyomom, aztán az 5/3-at és jövő héten kezdem előlrlő az 5/1-el. Ez egy nehéz hét és fontos, hogy beleerősödjek. Inkább most, mint a 6. héten, aminek a végén ott a 100 fekvős teszt. :]
összességében viszont azért így sem nyomtam rosszul:
40-32-30-25-30, ami összesen 157 és ha hozzá vesszük még a bünti 20-ast, akkor 177. Hát ez nem kis ugrás.
Kategória: Felülés, Szokás, edzés | Címkék: baby steps, célok, edzés, Felülés, gondolatok, kollégium
Oi.
Lets get it started, ahogy mondani szokás, tegnap este meg volt az első köre a 200 felüléses edzésprogramnak. Mint már említettem, a 3. héten kezdtem, de ez nem okozott túl nagy nehézséget, az első két kör után kicsit nehezítettem is magamnak – kicsit tovább kellett “kitartani” a felülést, így a végére sikerült kellően elfáradni. A mennyiség a következő volt:
21-27-21-21-30 – a végén a 30-as végül 40 lett, mert ugye azt kell kimaxolni és így sikerült. Ez a ’szokás’ kb ugyanannyi helyet vesz el, mint a másik és talán egy kicsit több időt. Mindenesetre reménykedem, hogy a következő 1 hónap végére, a blog évfordulójának közeledtére sikerül felépítem egy viszonylag stabil erőnlétet és edzési szokást mindenféle edzésformákkal, hogy jó legyen. :]
Haladok és ez jó.
