Kategória: Futás
szemerkélő eső
gőzölgő beton
csábító futóhőmérséklet
előre nem láthatő túlfokozott mennyiségű belélegezhetetlen páratartalom a levegőben. :S Ez kellemetlen volt, de a többi jól esett… ugyanaz a táv, megint öcsémmel, kicsit gyorsabban. A végén eleredt az eső és nagyon jól esett. Egyrészt volt alap az utolsó egyenes sprintre, másrészt lehűtött kicsit… még most is szakad rólam a víz. (pedig nem is esik)
na písz, b
Kategória: Futás
Reggel kelés, égés a vágytól, hogy… aludjak tovább. Fuck, korán jött a korán. Három sikertelen felkelési és téblábolási kísérlet után végre a negyedik kísérletre sikerült belőni az energiaital ivó izmokat, amik el is vittek a hűtőig, és segítettek magamba termelni a palack tartalmát. Nem volt más hátra, mint előre és visszafeküdtem. Három és fél perc múlva elkezdett bennem működni az élet és kimásztam ébren és éberen az ágyból. Futócucc fel, cipő felhúz, bemelegít és elindul futni.
Nem hittem volna, hogy ilyen jól fog esni. 
Megyek nemsoká megint – jön az esti futás. Azt hiszem így végre sikerül ledolgoznom a szerda-csütörtöki lemaradást. Tudom, futást nem pótolunk, mert minek… de ha jól esik? 
no písz, mindjárt megint jelentkezem
Oi ppl!
Köcskeméten tengettem ezt a késő délutánt már, ugyanis hazajöttem. De előtte a Spuriban vettem magamnak Adidas-odabasz #MK-ZSíí 23-as márkájú kanfasztikus futódzsúzót. Végülis nem azt vettem meg, amit kinéztem korábban, egyrészt mert sehol nem találtam pesten, másrészt meg mert ennek a cipőnek kifejezetten örültek az izületeim már. Komolyan olyan, mintha suhannék… az eddigi távot (kicsit kevesebbet, itthon nem találtam még ilyen útvonalat) mindenféle nehézség nelkül letoltam. Mocsok jól esett megint.
Öcsémmel mentem futni, és tök jó volt, hogy tartotta velem a tempót és nem tengett túl fiatalságilag és körözött le háromszor, amíg egyszer körbeértünk, szal jó volt. Jó idő, jó táv, jó érzés, szerintem reggel is megyek.
Még néhány szó a Spuriról, mert kedvesek voltak nagyon: Ahogy megérkeztem, már jött is egy srác, hogy “Segíthetek-e?” – itt megjegyzem, marketingileg jobb lett volna egy “Üdvözlöm, járt már nálunk?” , mindenesetre örömmel mondtam, hogy hát persze, és elmondtam neki, hogy mit szeretnék. Kérdezett párat az árról és kapásból tudta, hogy mi kell nekem. Hozott 3 cipőt nagyjából ugyanabban az árkategóriából és miután belőttük a helyes méretemet, mert “nem szerette volna, ha egy hosszabb futásnál felpattanjon a körmöm -üe:P-” szaladgálhattam kicsit mindegyikben a folyosón. Miután mindet kipróbáltam és választottam, teljesen megelégedve jöttem el. Mindenkinek ajánlom (váci út 152 – eléggé el vannak dugva).
Holnap lehet kettőt is futok 
písz, biács
Kategória: Uncategorized
No.
Nem szállt el semmilyen lelkesedés és még szeretnék futni menni megminden, csak ez a két nap úgy jött ki, hogy tegnap éjfél után jutottam haza, ma pedig most… úgyhogy ma is már csak valami lájtosabb levezető cucc lesz – ha lesz valami. Holnap mindenképpen elmegyek futócipőt venni, és fel is avatom – ha minden igaz már otthon.
Písz, biács, holnap futok
Kategória: Futás
Azon lamentáltam, hogy vissza kell kicsit vennem, ha nem akarok lesérülni. Nagyon jellemző rám ez a “húdekezdjünkbeleazttoljukkeményen” – “deaztánbelebukunkmertnembírjukasajátiramunkat” magatartás, ami nem jó, mert nem az a cél, hogy gyorsan sérüljünk le és így ne jussunk messzire, hanem, hogy minél tovább fokozatosan jöjjek bele a témába.
Ennek jegyében ma:
- Sokat melegítettem
- Nem futni kezdtem rögtön, először 2 perc séte
- A 2 perc séta után 4 perc lassú kocogás bemelegítésnek, majd megint 2 perc séta és így tovább, mindig egy kicsit gyorsítva a kocogáson
- Eredmény: fáj a lábam 
ez valszeg még mindig a beton… holnap megint pihinap és csütörtökön veszek futócipőt, onanntól már csak a salak. Amúgy egészen jól bírtam… igaz, közben megelőzött egy lány, de ez egy cseppet sem zavart (egy kicsit azért de). Valszeg régebb óta fut, mint én.
- ugrálókötél azért befigyelt.
No. Mostantól nem mérem magam és szép fokozatosan csinálgatom a dolgokat. Az első hónap végén mérlegelünk.
písz biáccs
…ahogy kedves jóbarátom, Dr. Vádli mondaná, mielőtt szögesdrótot köt a bokája köré és nekiiramodik egy bevazelinozott ugródeszkán, hogy aztán bungee jumpingoljon egy savval teli akvárium fölött, amiben kiéhezett emberevő mutáns savcápák úszkálnak és az ő ‘egyetlen’ fegyvere egy csomag szőlőcukor, meg egy nyeletlen blankoló: “Kalandra fel!”
Azt hiszem, ezzel a felkiáltással szartam le ma én is, hogy pihenőnapom van és nem kéne futni mennem. Még egy focit is lemondtam, ahova hívtak, de valahogy sok egyhelybenülés és nonkalóriaégetés után az összes ilyen jellegű probléma Karp-redukálódott a fejemben P-be (dont even ask…) és eldöntöttem – meglepően gyorsan -, hogy ma is elmegyek.
Gatya föl, póló testre simul, szarcipő felhúz, beton leszar (majd ha félreugrok a biciklisták elől, leszek nembetonon is… lehet, hogy [kutya-macska-delfin-vatevör]szarban, de az sem beton), fülhallgató betesz, bemelegít és nyújt és mint egy gyökér kisvárosi Roki Balboka, kigördül a kollégium melletti aszfaltra… vagyis kigördülne, ha nem fájdulna meg hirtelen az első ugrálóköteles ugrásnál a bal bokája.
… nem viccből találták ki mégsem ezt a pihenőnap dolgot, és nem hiába ijesztgettek kiskoromban a szüleim, hogy ‘ne fussál a betonon, mert megesznek a veloci raptorok’. Amaipornosztornó, ma nem futok. Pihi van és kész (azért egy kis ugrálókötelezés még belefér… ) Najó, végülis effektíve egy 25 percet köteleztem, aztán még egy kis erőnlét meg nyújtás levezetésnek. Jót tesz az agynak és utána sokkal könnyebb fejben kvadratikus próbával hashelni.
A nap tanulsága pedig legyen:
“Hickory dickory dip,
A mouse on a moebius strip.
The mouse revolved,
And then dissolved,
In an interdimensional slip.”
ámen.
písz, biáccs, holnapig reGeneration
Kategória: Thoughts
Mostanában sokat keresgéltem neten okos emberek okos ötleteiről és tanácsairől, hogy mégis hogy lehetne néhány dolgot kicsit jobban csinálni és ott találtam ezt.
Van pár dolog, amit én is szívesen alkalmaznék, vagy megfogadnék, úgyhogy majd beszámolok, hogy mi hogy sikerült. Futó klubba ugyan nem fogok belépni és egyelőre edzőtársat sem keresek – jobb vagyok így magányos farkasként egyelőre… De az mindenképpen megfogott, hogy ‘kezdj el futóblogot írni’.
Nem olvastam semmiféle futós tanácsot, mielőtt belekezdtem volna ebbe az egészbe, két dolog volt hatással rám: Leo Babauta és Andrisnak az ő Zen-to-Done alkalmazása (plusz a sorskovács ide vonatkozó cikke). Ha úgy nézzük, az egész életünk szokásokból áll. Beidegződött cselekvések egymás utáni végrehajtásából. Lehetnek ezek jó, vagy rossz szokások. Reggel kávé-konyak-cigi, vagy inkább egy fogmosás. A dohányzás is egy rossz szokás, egy nagyon mély beidegződés, amit nehéz leküzdeni. Ha WoW függő vagy, akkor az is része lett az életednek, vagyis egy rossz szokás. Ha minden nap megcsinálod a dolgaidat, időre készen vagy mindennel, 5-ösöket írsz minden zh-n és vizsgán, mert minden nap este 6-tól 8-ig tanulsz, ezek jó szokások (bár minden szubjektív, de szerintem azok).
Hogy minden nap elmegyek futni, egy jó szokás – szerintem. Még nem idegződött belém, még nem pattanok fel este 6kor pontban, hogy most akkor elmegyek futni, de már hiányzik reggel, amikor felkelek és délután már nézem az órát, hogy mikor indulok már. Elsajátítani egy szokást nehéz dolog. Nehéz megváltozni, de lehetséges. Könnyű azt mondani, hogy “benne van a génjeimben”, hogy azért leszek könnyen ideges, mert benne már a nagyapám is hírtelen haragú volt, hogy azért leszek hisztis, mert rossz családból jöttem és nem hallgattak meg soha és ezért gyengébbek az idegeim… ezeken mind lehet változtatni, csak az emberek nem szeretnek kilépni ebből a komfort zónából, könnyebb elbújni egy könnyű kifogás mögé.
Azzal, hogy elkezdtem futni, egy nagyon jól körülírható szokást kezdtem el felvenni és még így is elég nehéz… de ez az első lépés afelé, hogy változtassak néhány rossz szokásomon.
ajánlom mindenki figyelmébe a 21-es és a 23-as pontot a linken, amit fentebb írtam.
písz biáccs
Kategória: Futás
Ma nem volt jó. Jól indult, meg jó volt a bemelegítés, de aztán nem volt jó. 
Talán kicsit keveset melegítettem be, vagy már nem bírja a lábam a cipőmet, meg a betont… hm. Tud valaki ajánlani jó futócipő boltot? Ma megfájdult kicsit a bokám… nem vészes, de nem akarok kockáztatni, jó ez a futás dolog.
Kis hétvégi összesítés. :
- 11-e óta futok, azóta 10-szer voltam effektíve összesen.
- Ez 30 Km két hét alatt. (a maraton 42.195 Km és általában 1 nap alatt tolják le )
- Kb. 2 kiló minusz
- Már feljön rám a tavalyi nadrágom (igaz, még kicsit passzos, majd nyomom a popótornát)
Majd ha nagy leszek és okos, meg tapasztalt, akkor még az is lehet, hogy ilyen tanácsokat is írok ide… de még nem vagyok nagy és okos és főleg nem tapasztalt, úgyhogy addig még okosodok, meg futok és tapasztalok. Az, hogy megfájdult a bokám is egy tapasztalat. Majd elmúlik. (Jaa és ha görcsöl a vádlim, ->ben gay?)
Kategória: Futás
Istencsászáros nap volt ez a mai. Sokáig alvás, pihi, kaja, film… AlgEl… és persze kocogás. Már nem merem azt mondani, hogy futás, mert végülis olyan gyorsan nem futok.
Ami új: változtattam az útvonalon ->
és így nagy jó… a táv kb ugyanaz ( kicsit talán több ), de a Duna mellett futok közvetlen és tudom nézni a horgászokat, meg a párocskákat, ahogy a parton ülve tengetik békés mindennapjaikat.
Ami mégújabb: Úgy látszik ennyi futás kellett ahhoz, hogy kiürüljön a bullshit-stackem, most már össze-vussza jár mindenen az agyam, ami jó, mert egész kreatív gondolatok jutnak eszembe és ami rossz, mert mire hazaérek, elfelejtem őket.
Ma belopóztam a szolgálati lakásba (bocs, Andris ) és megmértem magam a mérlegen. Amikor elkezdtem futni, 78 kiló fölött voltam pár grammal. Most 77.1 körül vagyok cipőben, vagyis cipő nélkül olyan 76.5 körül lehetek. A cél: legyen mondjuk 70 Kg. Tavaly nyár végére (2 gólyatábor után) 69 kilóra fogytam le, úgyhogy nem lehetetlen. (Remélem beleférek az akkori rövidgatyáimba, mert nincs kedvem másikokat venni )
késő van… megyek is
peace, biatch!
Kategória: Futás
Majdnem úgy voltam vele ma, hogy nem lesz erőm elindulni és amikor elindultam, kicsit fostam is attól, hogy a lábam nem lesz képes megtartani a testsúlyomat, de végül lefutottam a távot – és élveztem. Mindig addig nehéz ez, amíg nyavalyogsz. Amíg arra figyelsz, hogy fáj a lábad, vagy rosszul veszed a levegőt, vagy nem a jó lábadon van a testsúly, vagy egyáltalán nem is kapsz levegőt… vagy beleszaladsz háromszor egymás után a levegőben egy magasságban röpködő állatokba – amiket én Heisenberg-rovaroknak nevezek, mert ha tudod, hogy mennyivel repül, nem tudod, hogy hol van. Ha tudod, hogy hol van, nem tudod, hogy mennyivel repül, viszont a következő pillanatban már nincs is ott. Ha meg tudod, hogy mennyivel repül, meg hogy hol van, akkor meg már telement velük a pofád és benne vannak a szádban, az orrodban, a szemedben úszkálnak és a szempilláidról szaltóznak a csarnokvízbe… na szóval amíg erre figyelsz, addig nyílván kínszenvedés a futás.(Na jó, háromszor egymás után már elég zavaró volt (meg kétszer visszafele). )
De amikor elfelejted, hogy mid fáj és hogy mennyi levegőt veszel mikor és megy minden motorikusan, akkor tök szép tud lenni a táj. Még az épülő panel lakótelep sem tudja elrontani (holnap lehet kipróbálom, hogy az újpesti rakparton futok végig… Duna rulz) a fílingjét annak, hogy a város szélén vagy és hogy pár 100 méterre tőled folyik a Duna.
Tapasztalat (mostanában elmaradt ) :
- Egyre gyorsabban futom le a távot
- Egyre jobb vagyok ugrálókötelezésben
- Egyre több energia szorul belém
- Jobban megy az egyetem
písz biatch.
ps.: számolgattam és arra jöttem rá, hogy 11-én kezdtem, nem is 15-én, ami alapján már 25-én vehetném a cipőt. De mivel kimondtam, hogy 29, legyen 29. Legalább akkor a 2 hetet végigfutottam. Az már teljesítmény (nekem:P) . Most járok egy hét konstans futásnál. je.
